Az Eurázsiai
Az eurázsiai - egy Nobel-díjas tudóshoz kötődő 50 éves kutyafajta
Sokan ismerik Konrad Lorenz Nobel-díjas magatartáskutató nevét. A modern etológia megalapítójának is szokták nevezni, bár ő az 1940-es évek végéig ezt a tudományterületet állatpszichológiának nevezte.
Méltán híres könyveit, például az Ember és kutyát, a Salamon király gyűrűjét és Az agressziót számos nyelvre, köztük magyarra is lefordították.
Konrad Lorenz könyvében olvasottakból kiindulva kezdett el foglalkozni Németországban Julius Wipfel a tökéletes kutyafajta létrehozásával. Olyan ősi típusú kutyát szeretett volna, mely kiemelkedő külső és belső tulajdonságokkal bír, mindenféle egészségügyi problémák nélkül. (Korábban Julius Wipfel menhelyről vett magához egy fekete kutyát, melyet a világháború után a kanadai csapatok hagytak Németországban a II. világháború után, és amely leginkább az északi kutyák tulajdonságait hordozta. A rengeteg kiváló tulajdonságát szerette volna megjeleníteni egy új kutyafajtában, kivéve a túlzott vadászösztönét.) Előzetes tenyésztési tervek után 1960. június 22-én született meg egy wolfspitz és egy csau-csau párosításából Julius Wipfelnél az az alom, amiért ezt az évet tekintik az eurázsiaisok a fajta kezdetének.
Több, mint 20 évvel korábban Konrad Lorenz már kiválasztotta a csau-csaut, hogy megteremtsen egy ideális, erős karakterrel rendelkező északi típusú fajtát. Ennek érdekében egy csau-csau kannal fedeztetett be egy németjuhász szukát, amit publikált az Ember és kutya c. könyvében is. A tenyésztési cél egy nagyszerű kutya volt, kiváló tulajdonságokkal, nyugodt temperamentummal.
Julius Wipfel 7 kutyával kezdett tenyészteni, egy wolfspitz szukával, annak 3 lányával es 3 különböző csau-csau kannal. Az új fajta a „wolf-csau“ nevet kapta.
A beltenyésztés ellenére szigorú szelekcióval próbálták az új fajtát stabilizálni, amely tulajdonságaiban és kinézetében már elég távol állt a kezdeti fajtáktól.
1970-re azonban a beltenyésztés anomáliákhoz, beteg kutyákhoz vezetett. 1972-ben egy harmadik fajtát, a samoyedet keresztezték hozzá. A keresztezés már az első utódoknál meghozta a várt eredményt. Megváltozott a fajta mind külső, mind belső tulajdonságai tekintetében. Elegánsabb lett és sokkal barátságosabb.
1973-ban az FCI elismerte a fajtát Eurázsiai néven, mely utal az európai és ázsiai származásra. Konrad Lorenz végig figyelemmel kísérte a fajta létrejöttét és 1972-ben magához is vett egy kis eurázsiai szukát. Julius Wipfelnek írt egyik levelében megjegyezte, hogy „az eurázsiai a legjobb tulajdonságokkal rendelkező kutya, amit valaha látott. Karaktere és intelligenciája egyszerűen nagyszerű.”
Az eurázsiai az FCI által elismert legfiatalabb német kutyafajta. Ez a fajta kezdetektől családi kutyának lett létrehozva, hogy az ember legrégebbi barátját, a kutyát társasági partnerként, úgynevezett kísérőkutyaként tartsák a családban.
A kanok 23-32 kg súlyúak és 52-60 cm marmagassággal rendelkeznek.
A szukák 18-26 kg-osak és 48-56 cm marmagasságúak.
Igen attraktív színváltozatai vannak, mivel a standard szerint minden szín megengedett (például a krém, vörös, vadszín, fekete, a különböző jegyekkel színesített fekete) kivéve a fehér, a májszín és a fehér foltos. Az eurázsiai egész testét egy dús aljszőrzet és egy középhosszú fedőszőr borítja. A szőrzete taszítja a koszt, jól védi a kutyát a hidegtől. A testfelépítése harmonikus, erős, középnagy spitz-szerű kutya. A kanok impozánsabbak, a szukák valamivel finomabbak, de mindkét nem esetében nagyon fontosak a megfelelő testarányok.
Az eurázsiai nyelve a csau-csau után lehet lila, a samoyed és a wolfspitz után rózsaszín, illetve a két szín tarkafoltos kombinációja. A szemek sötétek, középnagyok, széleik sötéten pigmentáltak.
Az eurázsiai mozgása dinamikus, jó tolóerővel és lépéshosszal.
Nagyon öntudatos kutyafajta, nyugodt és kiegyensúlyozott, mely időnként önálló döntéseket hoz. Kiválóan megérzi a gazdája érzelmi állapotát. Figyelemreméltó az ösztönös viselkedése a különböző szituációkban, és a viselkedése az emberekkel. Nagyon szereti a családját. Idegenekkel szemben visszahúzódó anélkül, hogy barátságtalan lenne. Az eurázsiai nem hagyja magát minden idegentől megérinteni, ő veszi fel először a kontaktust és ez akár egy jó ideig is eltarthat. Idegenek sokszor csalódottak emiatt. Gazdáját ezzel szemben valóságos imádattal veszi körül. Az ő mimikájából, testtartásából tudja az eurázsiai, ha a kertjükbe lépő idegen nem szívesen látott, ilyenkor ő is ennek megfelelő hangokat hallat.
Sétáknál nagyon kellemes kísérő, ez a fajta sem a kerékpárosokra, sem a futókra nem veszélyes, de általában a kisállatokat sem bántja. Legtöbbször szót fogad a parancsoknak.
A sport tevékenységekben boldogan részt vesz a gazdájával együtt, de őrző-védőkutya kiképzésre nem alkalmas. Jól nevelhető, gyorsan megérti, hogy mit akarnak tőle. Már kölyökkorban játék közben el kell kezdeni a nevelésüket, de sok szeretettel és türelemmel ötvözve. Minden eurázsiai egész élete folyamán tanul. Sokan közülük sikeres kísérőkutya vizsgát tesznek, terápiás kutyának is alkalmasak. Könnyen motiválható, de szigorúsággal és büntetéssel ennél a kutyafajtánál semmit nem lehet elérni.
A felnőtt eurázsiai a család öntudatos társa, mindig ott tartózkodik, ahol a gazdái. Láncon és kennelben tartani tilos. Arra sem alkalmas, hogy a kertben lakjon egyedül. Nem szereti az egyedüllétet. Aki egész nap otthonától távol van a munkája miatt, nem alkalmas az eurázsiai tartására, mert ez a fajta az ember (-társa) állandó jelenlétét kívánja meg.
Annak ellenére, hogy az eurázsiai egy nyugodt kutya, rendszeres mozgásra neki is szüksége van. Ha a gazdi kocog, az eurázsiai boldogan kíséri, de örömmel szalad a kerékpár mellett is, Az aktív sporthoz (pl. kerékpár) legalább 1 évesnek kell lennie, mivel a túl korai terhelés tönkreteheti az ízületeit. Az agility kiváló sportág a számára, de például az apportírozás és minden monoton tevékenység egy idő után unalmas számára.
Az eurázsiai szőrzete - hossza ellenére - könnyen ápolható. Rendszeresen, hetente egyszer alaposan ki kell fésülni, hogy ne filcesedjen be a bundája. Ez legkönnyebben a fülek mögött történik meg. Általában tavasszal és ősszel teljesen levedlik, ilyenkor még alaposabban kell fésülni. A szuka kutyák többnyire sokkal jobban lekopaszodnak, mint a kanok. Az elszántabb gazdák, ahogy a samoyednél is, az aljszőrzetből meleg kesztyűt, pulóvert csinálhatnak.
Az eurázsiai egy rendkívül ellenőrzött fajta, sokféle egészségügyi szűrésen és tenyészszemlén kell a kutyának megfelelni ahhoz, hogy tenyésztésbe lehessen vonni.
Emiatt rendkívül ritka a diszplázia és az öröklött szembetegségek előfordulása a fajtában.
Az eurázsiai nagyon ritka fajta, nagyon nehéz is hozzájutni, de pontosan ettől olyan nagyszerű, hogy csak a fajta igazi ismerői és kedvelői tartják és tenyésztik. Ez a kutyafajta nem ajánlható mindenkinek. Ahogy a kutyáknak a tenyésztésbe vonáshoz, úgy a leendő gazdáknak is „szűréseken“ kell átmenniük ahhoz, hogy egy eurázsiai tulajdonosai lehessenek.
Mint minden fajtában, eurázsiaiban is léteznek szaporítók, akiknél sok alom születik rendszeresen, pedig az eurázsiai tenyésztése csak hobby lehet. De vannak olyan emberek is, akik saját maguk szerint első generációs eurázsiait árusítanak, amikor wolfspitzet és csau-csaut párosítanak. Azonban az egy keverék kutya! Az eurázsiai sok évtized alatt ért el jelenlegi állapotába, szigorú szelekcióval, kutyáról kutyára visszakövethető pontos családfával. Csak így garantálható a szinte tökéletes egészség, a kiváló belső és külső tulajdonságok. Az eurázsiainál fokozottan igaz, hogy csak törzskönyvvel szabad vásárolni! Nem véletlen, hogy német nyelvterületen csak az eurázsiai klubokon keresztül lehet kölyköt venni, ahogy az sem, hogy 1996 óta létezik az FCI mellett egy, az eurázsiai klubokat összefogó világszervezet, a Nemzetközi Föderáció az Eurázsiai tenyésztésért (IFEZ), ahol több, mint 15 ezer eurázsiai adatait tárolják.
A fajták többségénél a külső az elsődleges szempont. Az eurázsiai más. Itt az egészség és a belső tulajdonságok a legfontosabbak.
Remélhetőleg ez mindig is így marad, ahogy a fajta eredeti megálmodója, Konrad Lorenz is szerette volna.
Dér Andrea